Dr Neil Nedley JÓ HÍR A RÁKRÓL: megelőzhető!

A ráktól mindannyian rettegünk, még beszélni sem szeretünk róla.

June visszatért McAlester doktor rendelőjébe. Amint feszengve, nyugtalanul ült a várószobában, fejében cikáztak a gondolatok. "Mi tart ilyen sokáig? Tudnom kell, mi a biopszia eredménye. Az orvos talán már tudja, hogy az eredmény rossz, és nem tudja, hogyan hozza tudomásomra." Azonban nemsokára June-t szólították, és visszakerült az egyik vizsgálóhelyiségbe. Dr. McAlester leült vele szemben. "Sajnálom, June" - mondta. Ahogy ez a két szó elhangzott, June sírni kezdett. Amikor némileg lehiggadt, sikerült néhány szót kimondania: "Rák, ugye?"

Dr. McAlester szomorúan bólintott. "Rák" - e szó a legtöbb emberben félelmet kelt. Orvosi praxisom évei alatt gyakran hárult rám ugyanaz a kényelmetlen feladat, ami dr. McAlesterre. Sokszor kellett kimondanom a félelmet keltő szavakat: "Megérkezett a biopszia eredménye, és azt mutatja, amitől mindannyian félünk: önnek rákja van."

A rák diagnózisa nem mindig halálos ítélet.
Vannak esetek, amikor a rák kezelhető kemoterápiával, besugárzással, sebészeti úton vagy más eszközökkel.
Sajnos felismerésekor gyakran már túlságosan előrehaladott állapotban van, és így a betegség végzetes.
A rák jelenleg a második számú tömeggyilkos Amerikában, csak a szívbetegség előzi meg. Ha nem hajtunk végre pozitív életmódbeli változtatásokat, a 2000. év után a rák első számú halálokká válhat. A statisztika szerint Amerikában minden második férfit és minden harmadik nőt valamikor majd ezzel a félelmetes betegséggel diagnosztizálnak. Jelenleg ebben az országban négy halálesetből egy a rák miatt következik be.
Mindezzel azt akarjuk mondani, hogy ez a rémisztő gyilkos évente több mint 500000 amerikai halálát okozza.
Ez önmagában is elég ok, hogy féljünk a ráktól.

Sok ember azonban jobban fél a rák pusztító hatásaitól, mint magától a haláltól. A betegség során ugyanis a fizikai megjelenésben és szellemi működőképességben bekövetkező, gyakran drámai változások előzik meg a halált. Ezek közé tartozik a jelentős súly- és izomvesztés, a hajhullás, a fájdalom újabb és újabb rohamai, a szinte önkívületi állapot, sőt még óriási személyiségbeli változások is végbemehetnek. Ez csak egy része a rák és kezelése következményeinek, amelyek miatt ez a betegség kétségtelenül rászolgál arra, hogy rettegjenek tőle. Sajnos a legtöbb ember úgy érzi, csak egyet tehet: reméli, hogy nem lesz rákos. Nem tudatosul bennünk, hogy az egyéni kockázat mértéke többnyire személyes életmódbeli döntéseinken múlik.

E tudatosítás hiányát bizonyítja, hogy a rákos halálesetek száma Amerikában fokozatosan növekszik - szemben néhány más, életmóddal összefüggő betegség (pl. a szívbetegség) számával. A növekedés mértéke dinamikus.
Az utóbbi harminc évben a rák előfordulása megkétszereződött. Továbbá a körülbelül 560000 rákos áldozatból, akik 1997-ben haltak meg, a többség megelőzhette volna betegségét, ha figyelmet fordított volna néhány egyszerű életmódtényezőre. Ámbár a rák okozta halálesetek száma évről évre emelkedik az Egyesült Államokban, az egy főre jutó halálozási arány újabban csökkenni kezdett. Ezt az örvendetes kismértékű csökkenést először a National Cancer Institute (Nemzeti Rákkutató Intézet) jelentette be 1996 végén. Az adatok gondos visszakeresése jelezte, hogy a rák okozta egy főre eső halálesetek aránya 1991-ben tetőzött, és attól kezdve igen lassú csökkenés kezdődött. Mi e csökkenés oka? Az ok nem a rák modern kezelési módszereiben, hanem a megelőzésében keresendő.
Ámbár a jelentés szerzői készséggel elismerik, hogy még messze nincsenek túl a rákkal vívott döntő ütközeten, hangsúlyozottan állítják, hogy a rák megelőzését célul kitűző nemzeti elkötelezettség az univerzális gyógymódokba vetett bizalom helyébe lép. Most ez a követendő út. Ez a fejezet azzal a céllal született, hogy az olvasót a rák és a rák okozta halál megelőzése iránti elkötelezettség élvonalába állítsa.

Hogyan lesznek a sejtek rákosak?
Nézzük, mi is valójában a rák!
A rák a szervezetben történő sejttermelődéssel kapcsolatos. Testünkben percenként 10 millió sejt osztódik. Összetett belső ellenőrzési mechanizmusok biztosítják, hogy e sejtosztódások mindegyike pontosan és megfelelő időben történjen. A ráknak nevezett folyamat akkor tud beindulni, ha a külső környezetben lévő anyagok (vegyszerek, sugárzás, vírusok stb.) bekerülnek a szervezetbe, és valamiképpen megzavarják ezeket a belső ellenőrzési mechanizmusokat. E folyamat olyan problémák következményeként is elkezdődhet, amelyek a szervezet belső környezetéből erednek (hormonális egyensúly megbomlása, az immunrendszer működési elégtelensége, zavara, öröklött mutációk, stb. Tekintet nélkül arra, hogy a folyamatot melyik tényező indította el, az eredmény ugyanaz: egyetlen sejt elkezd ellenőrizetlenül sokszorozódni. Minthogy ez a sejt sokszorozódik, átviszi a szabályozatlan, ellenőrzés nélküli növekedés jellegzetességeit utódaira. Az eredmény: sok ellenőrizetlen, szabálytalan sejtből felépült rákos szövet.
A környezeti tényezők megjelenésének rákot előidéző egyik módja, hogy károsodást okoznak a sejtek DNS-ében.
A DNS világos, kifejezett utasításokat tartalmaz a sejt összes tevékenységére vonatkozóan, és így pontosan meghatározza szervezetünk működését. Például előírja szervezetünknek a hajunk színét, hogy szemünk kék vagy barna legyen. Ellenőrzi és irányítja a sejtosztódást. A sejt DNS-ének bizonyos részein vannak a gének, melyek serkentik az adott sejt növekedését, más gének pedig elnyomhatják, visszaszorítják ezt a gyarapodást. A rák kialakulásának egyik módja, hogy károsodás éri a sejt DNS-ét. Ha a károsodás a sejtek osztódását, növekedését irányító területeket éri, és azoknak a részeknek az aktivizálódását váltja ki, amelyek ellenőrzés alatt tartanák a növekedést, a következmény: az adott sejt és utódainak kontroll nélküli növekedése. Ez - ahogy említettük már - a rákos növekedés megindulását jelzi. A megváltozott sejtet akkor tekinthetjük rákos sejtnek, ha genetikai adottságai olyannyira vagy olyan módon megváltoztak, hogy megengedi az ellenőrizetlen szaporodást. Ha a szervezet abnormális, rákos sejteket észlel még a korai stádiumban, akkor a hibás sejtek még azelőtt elpusztíthatóak, hogy esélyük lenne számottevő növekedésre és szaporodásra. Sok tudós úgy gondolja, hogy minden emberben nap mint nap néhány normális sejt rákos sejtté alakul át. Az illető immunrendszere általában elpusztítja ezeket az újonnan elváltozott sejteket. Esetenként azonban nem lepleződik le egy új rákos sejt, és sikerül ellenőrzés nélkül növekednie, szaporodnia. Aztán ezek a sejtek szép csendben kikerülnek az irányítás alól. Végül tömeget vagy tumort, daganatot képeznek. A nagyobb daganatokból a rákos sejtek belekerülnek a véráramba és/vagy a nyirokrendszerbe, esetleg más életfontosságú szervekhez is eljutnak. Mindezek a változások jóval azelőtt végbemehetnek, hogy a rák diagnosztizálható lenne. A rák növekedési mértékétől függően akár tíz év, de még hosszabb idő is eltelhet, mielőtt a jelek vagy tünetek kifejlődnek, melyek végül a rák diagnózisát eredményezik.

A rák megelőzése:

I. szakasz

KERÜLJÜK EL AZOKAT A TÉNYEZŐKET, AMELYEK KEDVEZNEK A RÁK KIALAKULÁSÁNAK

Vegyük szemügyre azokat a tényezőket, amelyek kedveznek a rák kifejlődésének, és azt, hogyan kerülhetjük el ezeket! Vegyük például az alkoholt! Ez az egyik faktor. Látni fogjuk, hogy az alkoholfogyasztás kedvez a rák kifejlődésének, ezért kerülni kell a fogyasztását. Az alkoholfogyasztás elkerülése a fent említett mindkét fronton segítségünkre van: az alkohol és bomlástermékei rákkeltőek, és az immunrendszert is gyengítik. Következésképpen ha kerüljük az alkoholt, kétszeresen is jót teszünk magunknak. A legjobb mód a rák kiküszöbölésére a megelőzés, még mielőtt a betegségnek esélye lenne arra, hogy kifejlődjön, mielőtt a szűrővizsgálatok felfedeznék, mielőtt még tüneteket okozhatna. A legtöbb rákos megbetegedés valóban megelőzhető. 1988-ban az Egyesült Államok országos tiszti főorvosa a "Táplálkozás és az egészség viszonya" című beszámolójában, a rákkutatás átfogó áttekintéséről szóló részben azt állította, hogy sok rákfélének (ismert) külső okai vannak, és elvileg megelőzhetők.
Ezek a megállapítások egybecsengenek a gyakran idézett, egy évtizeddel korábban dr. Wynder és dr. Gori által végzett kutatással. A rákos megbetegedések részletes, nemzetközi összehasonlítása arra a következtetésre vezette őket, hogy a rákesetek 80 százaléka megelőzhető viszonylag egyszerű életmódváltoztatással.
Egy évtizeddel dr. Wynder és Gori művének megjelenése előtt dr. Higginson arra a következtetésre jutott, hogy a rákos esetek 90 százalékát környezeti tényezők okozzák. Tehát az országos tiszti főorvos beszámolója helyeselte és jóváhagyta azt a kutatási irányt, ami az életmód hatásának fontosságával foglalkozott, ez egyébként is kiemelt támogatást élvezett az 1960-as évek óta.
Mire utal a "környezeti tényezők" kifejezés?
Belső testi folyamatainktól és öröklött hajlamainktól eltekintve minden olyan tényezőre, ami hatással van ránk. Ide tartozik a levegő, amit belélegzünk, a víz, amit megiszunk, a táplálékok megválasztása, testgyakorlási szokásaink (vagy azok hiánya), szexuális kapcsolataink, társas viszonyaink stb. Tehát amikor a szakértők azt állítják, hogy a rákesetek 80-90 százaléka környezeti eredetű, ezen azt értik, hogy a rákos megbetegedések óriási többsége megelőzhető, ha odafigyelünk mindarra, amit szervezetünkbe beviszünk, mindarra, amivel testünk beleegyezésünkkel kapcsolatba kerülhet és azokra a dolgokra, amelyeket mi teszünk szervezetünkkel.

A rák és az életmód közötti kapcsolatot már 30 éve felfedezték, a világ népességének döntő többsége mégsem építette be ezt az ismeretet életébe. 1996-ban Michael Sporn professzor áttekintette az Egyesült Államok hivatalosan meghirdett rák elleni háborújának 25 éves történetét. Noha a sikeres területekkel foglalkozott, kiemelte azt is, hogy lassan haladunk a gyógyulási arányok növekedését illetően néhány vezető rákfajta, a mell-, tüdő- és prosztatarák esetében. Megjegyzései Higginson meglátásaihoz vezetnek vissza bennünket, aki azt mondta:

"Támogatni kell az életmódbeli változtatásokra való nevelést és a természetes módszerek alkalmazását, melyek visszaszoríthatják a karcinogenezist (a rák kialakulását)".
Noha a kutatók ezt évek óta szorgalmazzák, a rákos megbetegedések számának növekedését tekintve nyilvánvaló, hogy még mindig nem tanultuk meg a leckét. Meg kell ismernünk, hogy életmódunk mennyire segíti vagy gátolja a rákos megbetegedés kialakulását, és ennek megfelelően kell változtatnunk.
Mi is az, amiről ezek a szakértők beszélnek, amikor életmódról és környezetről szólnak a szó tágabb értelmében? Egy viszonylag egyszerű üzenetet közvetítenek, ami nem alkalmas arra, hogy a média képviselje. Ezek az életmódváltoztatások egyszerűek, mégis mélyrehatóak.
Olyan dolgokról van szó, mint például abbahagyni a dohányzást, egészségesen étkezni, rendszeres testgyakorlást végezni és lefogyni. Amikor azonban a The Wall Street Journal áttekintette a rákos megbetegedésekről szóló híreket, melyekről a tévé, a hírmagazinok és újságok tudósítottak, megállapította, hogy a média nem megfelelő helyre tette a hangsúlyokat. A médiában elsősorban az élelmiszeradalékokkal, a szennyeződéssel, a sugárzással és a rovarirtó szerekkel kapcsolatos aggodalmak kapnak helyet. A rákszakértők fontossági listáján ezek a dolgok sokkal hátrább találhatóak, mint például mindennapi étkezési szokásaink.

Majdnem két évtizeddel azelőtt, hogy a Journal beszámolója megjelent, dr. Ernst Wynder már rájött, mi is a probléma. "Az emberek hajlamosak arra, hogy figyelmen kívül hagyják a saját felelősségüket, és csak a rajtuk kívűl álló karcinogén (rákot kiváltó) tényezőket hibáztatják . Ki vagyunk téve rajtunk kívül álló erőknek is, olyan általános környezeti elemeknek, amelyeket nem tudunk befolyásolni, mint például a levegő és a víz kémiai szennyeződését, a táplálékkiegészítő adalékokat és ízanyagokat. Ezek kapnak nagy figyelmet az egyéni életmódból származó tényezők helyett". Ebben a fejezetben a legfontosabb rákot megelőző tényezőkre összpontosítunk - olyan életmódbeli tényezőkre, amelyeken közülünk bárki változtatni tud.

TÉNYEZŐK, AMELYEK HATÁSA CSÖKKENTI A RÁK KOCKÁZATÁT

Amikor előadásokat tartottam a rákról, ennek a szakasznak ezt a címet adtam: "Részesítsük előnyben azokat az életmódtényezőket, amelyek felpezsdítik immunrendszerünket!" A rákkal kapcsolatos kutatások nyilvánvalóvá tették azokat az életmódbeli tényezőket, amelyek nemcsak segítik az immunrendszert, hanem meg is védenek bennünket sok egyéb mellett a ráktól is. Számos különböző módja van annak, hogy tudatos választás segítségével elhárítsuk a rákot. Még ha ez a fejezet széles, átfogó jelleggel közelít is a rákot megelőző tényezőkhöz, sokszor elcsodálkozom azon, hogy milyen sok tényezőnek van védelmi szerepe az immunrendszer erősítése folytán. Szervezetünk állandóan ki van téve különböző mikroorganizmusok, mérgek és szennyező anyagok támadásának. Olyan levegőt lélegzünk be, amely port, füstöt, gázt, kipufogógázt, szén-monoxidot és vegyi anyagokat tartalmaz. Életünk során rengeteg egészségre ártalmas anyaggal találkozunk. Olyan ételeket fogyasztunk, amelyek tele vannak baktériumokkal, olyan vizet iszunk, ami tele van források, kutak és városi vízrendszerek szennyeződésével. Éjjel és nappal, nap mint nap megszámlálhatatlan mikrobiológiai ellenséggel csapunk össze, amelyek ránk akarják erőltetni saját elképzeléseiket. Egyszerűen szólva nincs módunk arra, hogy úgy éljük le életünket, hogy teljesen elkerüljünk minden egészségünknek ártó fenyegetést.
Arra sincs mód, hogy minden karcinogént távol tartsunk magunktól. Hiába próbáljuk meg elkerülni a mérgező anyagokat, gyakran nem rajtunk múlik: hiszen valakinek a cigarettafüstjéből vagy egy gyár, netán egy szemétégető füstjéből toxinokat lélegzünk be.
Mivel ezek a veszélyek mindannyiunk életében megtalálhatóak, sokan széttárják karjukat és azt mondják: "Felejtsük el az egészet, ha sohasem leszünk képesek arra, hogy minden rákkeltő tényezőt elkerüljünk, akkor kár próbálkozni!" Ez a beletörődő magatartás két fontos tényt hagy figyelmen kívül. Először is a karcinogének veszélye nem "mindent vagy semmit" jelenség.
Ha néhány karcinogénnek ki is vagyunk téve, ez nem olyan káros, mint ha sok-sok rákkeltőnek lennénk kitéve. Minél több karcinogént kerülünk el, annál nagyobb védelmet élvezünk.
Másodszor: a "kár próbálkozni" érvelés figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy immunrendszerünk segíthet a karcinogének elleni hatékony küzdelemben. Amikor a rákkeltők csak mérsékelten hatnak ránk, és immunrendszerünk a legjobb formában van, el tudja pusztítani a rákos sejteket, még mielőtt esélyük lenne, hogy jelentős mértékben osztódjanak, szaporodjanak, tüneteket okozzanak.
Az immunrendszernek az a küldetése, hogy azonosítsa és elpusztítsa az idegen betolakodókat, még mielőtt jelentős kárt okoznának szervezetünknek. Az olyan betegséget kiváltó organizmusokat, mint amilyenek a baktériumok, vírusok, gombák és paraziták, az immunrendszer már a megjelenésükkor felfedezi és felcímkézi, hogy éhes sejtjei felemésszék őket. A szervezetnek a rákos (abnormális) sejteket hasonlóképpen kell kezelnie, mint a nem kívánatos betolakodókat, és erős immunrendszerével ki kell küszöbölnie őket. Egyetlen kötelességünk az immunrendszerünk érdekében, hogy olyan életmódot alakítsunk ki, ami támogatja állandó őrző-védő munkáját.

Mindennapi életvitelünkkel immunrendszerünket csúcsformában működtethetjük.
Hogyan lehetséges megerősíteni védelmi rendszerünket? Számtalan módja van annak, hogy segítsünk rajta. Közülük a három legfontosabb: az étrend, a testgyakorlás és a stresszkontroll.

Nézzük először az étrend immunitást fokozó hatását.
Az A-vitamin és a vele rokon vegyületek Széles körben ismert, hogy az A-vitamintól elvárható, hogy megvédje és táplálja a nyálkahártyákat, valamint a látás biztosítása is feladatai közé tartozik. Az A-vitamin nélkülözhetetlen akár közvetlenül, akár közvetve a szervezet legtöbb szervének megfelelő működéséhez." Nemcsak az immunműködés számára nélkülözhetetlen, hanem a termékenységet is befolyásolja nők és férfiak esetében egyaránt. Az A-vitamin egyrészt aktív formájában van jelen az ételekben, másrészt elővitaminként, melyeket a szervezet A-vitaminná tud alakítani. Legközismertebb előanyaga a béta-karotin. Az állati termékek gazdag preformált A-vitamin-források lehetnek, de toxicitás is előfordulhat, ha túl sok kerül a szervezetbe ebből az aktív állapotban lévő vitaminból. A béta-karotin növényi anyag, és biztonságosabb, mivel csak az A-vitamin előanyagát tartalmazza. Amikor A-vitaminra van szükség, a szervezet könnyen átalakítja aktív vitaminná. Az A-vitaminnal szemben a béta-karotin lényegileg sohasem toxikus, tekintet nélkül az elfogyasztott mennyiségre, még ha besárgítja is bőrünket. A preformált A-vitaminban gazdag állati termékek gyakran más károsító hatással rendelkeznek.
A leggazdagabb források közül néhányat, mint pl. a májat, egész tojást, teljes tejet legjobb elkerülni, mert tele vannak koleszterinnel. Az emberi járványtan és állatkísérletek egyaránt valószínűsítik, hogy az A-vitamin fontos a rák kockázatának csökkentése érdekében. Egy 1975-ben megjelent, klasszikus norvég tanulmány 8000 férfin végzett ötéves kutatásról számolt be. Dr. Bjelke megállapította, hogy bármilyen mértékű dohányzás alacsony
A-vitamin-bevitel mellett megnöveli a tüdőrák kockázatát. A teljes népesség szempontjából - dohányosokat és nem dohányosokat együtt vizsgálva, azoknál, akiknél az A-vitamin-bevitel szintje alacsony volt, több mint kétszeresére emelkedett a tüdőrák kockázata. Még feltűnőbb, hogy akik ráadásul dohányoztak is, több mint a négyszeresére növelték a dohányzással leginkább összefüggő tüdőrák kifejlődésének kockázatát, ha A-vitamin-fogyasztásuk csekély volt. Egy egészen új japán tanulmány is megállapította, hogy az A-vitamin alacsony vérszintje esetén megnövekszik a tüdőrák kockázata. Azoknál, akiknél az A-vitamin szérum-szintje a legalsó harmadban van, közel hatszorosa a tüdőrák kockázata, mint azoknál, akiknél a felső harmadban.

Nem csupán a dohányzókban fejlődik ki tüdőrák. A tüdőrákos esetek 15%-a nem az aktív, hanem a passzív dohányosoknál fordul elő. Azoknál a nem dohányzóknál, akik gyümölcsökből és zöldségfélékből több béta-karotint vesznek magukhoz, a tüdőrák kifejlődésének a kockázata csupán 70%-os azokhoz képest, akik kevesebb béta-karotint fogyasztanak.
A növényekben seregnyi béta-karotinhoz hasonló vegyület található. Ezeket karotinoidoknak nevezik, és átalakíthatók A-vitaminná. Karotinoidok például: a béta-kriptoxantin, a lutein és a likopén és a zeaxantin. A likopén festi pirosra az epret és a paradicsomot. A likopénben különösen gazdag gyümölcsöket összefüggésbe hozták a prosztatarák megelőzésével. A harvardi Health Professionals Follow-up Study megállapította, hogy azoknál a férfiaknál, akik heti egyszeri alkalommal paradicsompürét fogyasztottak, a prosztatarák kockázata 23%-kal alacsonyabb volt, mint azoknál, akik sohasem fogyasztottak ilyen ételt. Azoknál a férfiaknál pedig, akik heti tízszer vagy ennél is gyakrabban fogyasztottak paradicsom alapú ételeket, 35%-kal csökkent a prosztatarák esélye.
A tanulmány vezető szerzője, dr. Edward Giovannucci meg van győződve arról, hogy a likopén lehet a kockázatcsökkenés kulcseleme. Azoknál, akiknél a vér likopénszintje a legalacsonyabb, jelentősen megnövekedett a hasnyálmirigyrák kialakulásának esélye is. A likopén, csakúgy mint a legtöbb hasznos, béta-karotinnal rokon vegyület kizárólag gyümölcsökben és zöldségfélékben van jelen. Minek köszönhető az A-vitaminnal rokon vegyületek védelmi tulajdonsága?

Először is antioxidánsként működnek, vagyis segítik a szervezetet, hogy megszabaduljon a szabad gyököknek nevezett vegyi anyagoktól, melyek genetikailag károsíthatják a normális sejteket, és kedvező helyzetet teremtenek a rák kialakulására. A szabad gyökök kérdéskörét a következő szakaszban magyarázzuk meg. Másodszor: az A-vitaminnal rokon vegyületek képesek ösztönzőleg hatni az immunrendszerre. Azoknál az egereknél, amelyek kiegészítő A-vitamint kaptak, javulást észleltek a T-limfociták működésében, melyek a fehérvérsejtek egyik fajtáját alkotják, és a rákos sejteket pusztítják. Harmadszor az A-vitamin vegyületei segítik a test szöveteinek differenciálódását, azaz normális, szabályos kifejlődését. Mivel a rákot éppen a differenciálatlanság jellemzi, néhányan azon töprengenek, hogy talán az A-vitamin segít visszájára fordítani a korai rákos elváltozásokat azáltal, hogy segíti az abnormális szövetek növekedésének szabályossá válását. Szabad gyökök és antioxidánsok Ebben a fejezetben már tettem említést a szabad gyökökről. A melatonin antioxidáns tulajdonságaival összefüggésben nyújtunk róluk részletes magyarázatot a "Melatonin: a nyugalom és a megfiatalodás eszköze" c. kilencedik fejezetben. Azonban hogy megértsük az antioxidánsok fontosságát a tüdőrák megelőzésében, szükség van rá, hogy néhány magyarázó megjegyzést fűzzünk a szabad gyökök kifejezéshez. Normális esetben minden molekulának vannak elektronjai, melyek a mag körül (nukleus) keringenek. Ezek az elektronok normális esetben párokat alkotnak, és a molekulát kémiailag stabillá teszik. A szabad gyök olyan molekula, amelynek pár nélküli elektronja van, ezért különlegesen instabil. Arra törekszik, hogy szert tegyen egy elektronra, hogy párt alkosson azzal, amelyiknek hiányzik a partnere. Gyakran egy másodperc töredékén belül egy szabad gyök elragad egy elektront egy szomszédos vegyületből. Ezáltal a szomszédos molekula elveszít egy elektront, azaz "oxidálódik".

Maga az oxidálódott vegyület pedig szabad gyökké változik. Mivel most ennek hiányzik egy elektronja, erős vágy él benne, hogy elragadjon egyet a szomszédaitól - és ez folyamatosan így megy, felgyorsult ütemben.

Az eredmény egy olyan láncreakció, amelyben az oxidáció és a károsodás egyik molekuláról átterjedhet a másikra, amíg valami meg nem állítja a folyamatot. Azokat a molekulákat nevezzük antioxidánsoknak, amelyek képesek megállítani ezt a láncreakciót, vagyis az instabil molekulákat kémiailag képesek stabil állapotba hozni. A szabad gyökök témájával összefüggésben rá kell mutassak arra is, hogy a sugárzás a másik jól ismert kiváltó oka a szabad gyökök létrejöttének. A szabad gyökök létrejöttének ez a fajtája szolgáltathat magyarázatot arra, hogy az atombomba túlélőiben miért növekedett meg a rák kialakulásának esélye. Vannak dolgok, melyeket megtehetünk, hogy korlátozzuk a szabad gyököknek való kiszolgáltatottságunkat. Mivel minden élő teremtmény létrehoz ilyeneket, teljesen elkerülni nem vagyunk képesek ezeket az igencsak reakcióképes vegyületeket.

Éppen ezért arra bátorítok mindenkit, hogy erősítse meg antioxidáns-védelmét, és kerülje a szabadgyököket.
Hol találhatunk olyan táplálékokat, melyek gazdagok antioxidáns tulajdonságokban, tehát az A-vitamin rokonvegyületeiben? Figyeljük meg, hogy a gyökeres zöldségfélék különösen gazdagok béta-karotinban!
Van egy egész seregnyi más A-vitamin-rokon a növényi táplálékokban (retinoidok), melyek nem szerepelnek ezen a listán. Mivel a magas béta-karotin-fogyasztást összefüggésbe hozták bizonyos rákos megbetegedések alacsony arányával, sokan arra a következtetésre jutottak, hogy megvédhetik magukat ezektől a ráktípusoktól, ha szintetikus A-vitamin- vagy béta-karotin-pótlókat szednek. Mindeddig az orvosi kutatás azt feltételezi, hogy ezek a pótlékok nem nyújtják azokat a jótéteményeket, melyeket a béta-karotinban gazdag növényi ételek fogyasztása.

Azoknál azonban, akik nem szednek pótlékokat, minél magasabb a vérben a béta-karotin szintje, annál kisebb mind a rák, mind pedig a szívbetegség kockázata.A nagy mennyiségben fogyasztott béta-karotin csakúgy, mint sok antioxidáns, ténylegesen szabad gyökké válhat, és paradox módon megnöveli a szabadgyök-termelést.

Amikor azonban a béta-karotint megfelelő (adekvát) C-, E-vitaminokkal és más antioxidánsokkal kombinálják, mint amilyenek megtalálhatóak a béta-karotinban gazdag természetes táplálékokban, hatékony antioxidáns-hatás érvényesül. Néhányan csodálkoznak azon, hogy a béta-karotin is fontos szerepet játszik a véráramban, mint indikátora (jelzőtáblája) egy növényekben gazdag étrendnek, amely sok más rák elleni hatóanyagot is tartalmaz. Számos ilyen vegyületet veszünk sorra később ebben a fejezetben.

Fogyasszunk C-vitaminban gazdag táplálékot!
A C-vitamin egy másik, rák ellen védelmet nyújtó anyag. Fő hatásai ugyancsak antioxidáns szerepének köszönhetők, melyek hasonlóak az A-vitaminéhoz, és így csökkentik a szabad gyököknek való kiszolgáltatottságunkat. A C-vitamin hajlamos megelőzni a táplálékban lévő nitritekből képződő karcinogén nitrózaminok kialakulását. De nemcsak a ráktól védelmez. Egy új keletű kutatás feltételezi, hogy a C-vitamin talán a spermiumot is segíti megvédeni a genetikai károsodástól. Bizonyíték van rá, hogy a genetikailag károsodott spermium örökletes betegséget okozhat a következő nemzedékben, például rákot. A C-vitamin antioxidáns szerepe révén gondoskodik védelemről. Bizonyos gyermekkori, rosszindulatú rákos elfajulások, mint amilyen a leukémia, a vese- és az agydaganat, az apa genetikusan károsodott spermiumára vezethetők vissza.

Az efféle sperma-abnormalitásokat olyan tényezők összhatása is okozhatja, mint a cigarettázás (ami valóban képes oxidálni a spermiumot és genetikusan károsítani), a szegényes étrend (250 mg C-vitaminnál kevesebb naponta) és más antioxidánsok elégtelen bevitele, valamint toxinokkal való alkalmi érintkezés. Tehát az ember életmódja - a táplálkozási szokásokat is beleértve - a néhány héttel a fogantatást megelőző időtől a fogantatás idejéig életbevágóan fontos, hogy utódjának DNS-e sértetlen maradjon. A C-vitamin javallott étkezési bevitele - ahogy a Nemzeti Tudományos Akadémia megjelentette - napi 60 mg. Azonban hiszem, hogy minden amerikainak legalább 250 mg-ot kellene fogyasztania. Nemcsak azért, mert a férfiak számára jótékony, mivel megvédi spermájukat, hanem a miatt a fontos szerep miatt, amit antioxidánsként betölt. Mivel a C-vitamint táplálékunk bőségesen tartalmaz, ezt a fogyasztási szintet nem nehéz elérni. Fogyasszunk E-vitaminban gazdag ételeket! Az E-vitamin is segít védekezni a rák ellen, hasonló okoknál fogva, mint a C-vitamin. Ez is antioxidáns és a szabad gyökök ellensége. Ennek is szerepe van a nitriteket tartalmazó élelmiszerekből eredő rákkeltő nitrózaminok és nitrózamidek kialakulásának akadályozásában. Az antioxidáns vitaminok hatásának példájaként - hogy csökkentik a rák kockázatát - ismerkedjünk meg a következő kísérlettel. Kutatók szőrtelen nyulakat tenyésztettek ki, melyek hajlamosak voltak a bőrrákra, és ibolyán túli sugárzásnak tették ki őket, hogy felgyorsítsák a rák kialakulását.
Az E- és a C-vitamin teljes körűen véd a bőrráktól.

E vitaminok antioxidáns hatása láthatóan csökkentette azoknak a szöveteknek az oxidációját, amelyekben a bőrrák hajlamos kialakulni. A nyúlon végzett bőrráktesztek eredményei megegyeznek az új keletű, emberi tüdőrákkal kapcsolatos japán tanulmánnyal. Ebben a kísérletben megállapították, hogy azoknál, akiknél az A-vitamin vérszintje (béta-karotin) alacsony, hatszor nagyobb a tüdőrák kialakulásának kockázata összehasonlítva azokkal, akiknél magasabb ez a szint. Ugyanez a tanulmány egy még egyértelműbb ún. védekezőhatást állapított meg az E-vitamin-vérszintekkel összefüggésben. Azoknál, akiknek a vérszintje az alsó harmadban található, a kockázat majdnem 8,5-szerese azokéhoz képest, akiknek szintjei a felső harmadban vannak. Fontos hangsúlyozni, hogy a legtöbb tanulmány, amely az olyan antioxidánsokból eredő rákvédelmet vizsgálta, mint amilyen az A-, C- és E-vitamin, olyan személyekkel foglalkozott, akik általában természetes élelmiszerekből jutottak hozzá vitaminjaikhoz, nem pedig üvegcséből. Sokan úgy vélekednek, hogy az A-, C- és E-vitamin-pótlékok megfelelő erőt nyújtanak majd az immunrendszernek. Ahogy láttuk azonban, néhány kísérlet jelzi, hogy a vitaminpótlékok nem nyújtják azt a védelmet, amit a vitaminok élemiszerforrásai nyújtanak.

Továbbá az e vitaminokat tartalmazó élelmiszerek (gyümölcsök és zöldségfélék) egy sereg természetesen előforduló, védelmül szolgáló anyagot tartalmaznak e széles körben felkapott vitaminok mellett. Egy további szempont: az A-, C- és E-vitamin antioxidánsként is annyira értékes, amennyire vitaminként. Az antioxidánsok nem minden esetben jók: túlzott mennyiségük paradox módon "pro-oxidánsként" (az oxidációt elősegítő vegyületként) működik, ami lényegileg kedvez a szabad gyökök kialakulásának. Ez igaz a C- és E-vitaminra is csakúgy, mint egyéb olyan antioxidánsokra, mint amilyen a szuperoxid-dismutáz és a glutation. Amikor azonban béta-karotin, C- és E-vitamin van jelen nagy bőségben, de nem túlnyomó többségben (ti. teljes növényi táplálékokban), valójában kombinációban működnek, hogy védelmi jellegű antioxidáns-hatást fejtsenek ki. Továbbá a pótlékok szinte kizárólag az E-vitamin egy különleges típusát, az alfa-tokoferolt tartalmazzák.
Egy új keletű tanulmány megállapította, hogy egy másik típusú E-vitamin, a gamma-tokoferol talán jobb antioxidáns, és így jobban akadályozza a DNS-t károsító részecskéket a szervezetben. Egyedül a teljes növényi élelmiszerek hatásos antioxidánsok a szintetikus készitmények nem. A növényi táplálékok hatóanyagai segítséget nyújtanak a rák megelőzésében, és eredményesen szembeszállnak az öregedés hatásaival is. Az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériuma (United States Department of Agriculture - USDA) egy másik példáról gondoskodik. Nemrégiben megkísérelték, hogy rangsorolják a táplálékokat mérhető, természetes antioxidáns tulajdonságaik szerint. Noha a tesztelésüknél a szabad gyökök (peroxilok) csupán egy csoportját használták, a Berkeley-ben lévő University of California (Kaliforniai Egyetem) megjelentette kutatási eredményeiket 1997. márciusi körlevelében. Tudomásom szerint ez az első olyan kísérlet, ami a növényi táplálékok hatóerejét antioxidáns hatásuk szerint rangsorolta (korábban A-, C- és E-vitamin tartalmuk összegét vizsgálták). E táplálékok mindegyikének sokkal nagyobb az antioxidáns hatása (aktivitása), mint A-, C- és E-vitamin-tartalmuk összegének. Például egy csésze főtt kelkáposztának annyi antioxidáns hatása van, mint 800 mg C-vitaminnak vagy 1100 NE E-vitaminnak.

A kelkáposzta azonban csak 50 mg C-vitamint és 13 NE E-vitamint tartalmaz.

Miből ered a különbség?
Egy egész sereg további antioxidáns van a kelkáposztában, melyek mennyiségét rendszerint nem mérjük.
Jól megalapozott tétel, hogy sok gyümölcs- és zöldségfélének messze nagyobb antioxidáns hatása van, mint amekkorát pusztán vitamintartalmuk alapján tulajdonítunk nekik. A rangsor szemlélésekor vegyük tekintetbe, hogy csak néhány tucat élelmiszercsoportot elemeztek még, néhány élelmiszercsoportot - például a hüvelyeseket - pedig egyáltalán nem vizsgáltak. Fitokemikáliák (növényi vegyületek)

Azokat a természetes vegyi anyagokat, melyek a növényi táplálékokban találhatóak, fitokemikáliáknak nevezzük. A szó bizonyos értelemben a vitaminokra vagy bármilyen más növényi alkotórészre is utalhat. Leggyakrabban azokra a táplálékban található vegyületekre alkalmazzák, melyek kizárólag vegetáriánus forrásokból származnak, s állati termékekből nem nyerhetők. Fitokemikáliák ezrével léteznek, melyek közül soknak szerepe van a rák elleni harcban. Sokat közülük csak mostanában kezdtek értékelni. /lsd Spirulina/

Az sem kétséges, hogy sok fitokemikália vár még felfedezésre. Tekintet nélkül arra, mi lesz a következő év legnagyobb fitokémiai slágere az egészséges élelmiszereket forgalmazó boltokban, biztosak lehetünk abban, hogy azok, akik nagy mennyiségű növényi táplálékot fogyasztanak, már bőséges dózisokat vettek magukhoz ezekből a vegyületekből.. Kísérlet kísérletet követ, hogy azonosítsák a különböző fitokemikáliák rák ellen védő hatásait. A Seattle-i Fred Hutchinson Rákkutató Központ munkatársa, dr. John D. Potter kimutatta, hogy ezek a fitokemikáliák általában kétféle módon működnek vagy blokkolják, akadályozzák a karcinogéneket, azaz visszatartják őket attól, hogy hatást gyakoroljanak a test sejtjeire (ez néha úgy is történhet, hogy elpusztítják aktivitásukat, vagy más eszközökkel), vagy a test saját sejtjeire, a rosszindulatú elváltozásokra hatnak, melyeket talán karcinogének indítottak el. A fitokemikáliák egészségre gyakorolt jótékony hatására vonatkozó meglátások többsége közvetlenül a laboratóriumból származik.

A fitokemikáliák közül néhány olyat, amelyről kimutatták, hogy megelőzi vagy jótékonyan befolyásolja a rákot laboratóriumi körülmények között, valamint azokat a táplálékokat, amelyekben megtalálhatóak.Az egyik táplálékcsoport, ami tele van rákvédő tényezőkkel, a keresztes virágú zöldségfélék csoportja. Ezek tagjai a káposztafélék családjába tartoznak. Ide tartozik a kelbimbó, a karfiol, a brokkoli, a kelkáposzta, a (fehér) kerekrépa, a karalábé, a kínai kel, az amerikai kelkáposzta és a káposzta.Egy tanulmány bemutatta, hogy azoknál, akik legalább heti egy alkalommal káposztát ettek, kétharmaddal ritkább a vastagbélrák, mint akik havonta egyszer vagy ennél is kevesebbszer. Ezekben a növényekben a rákvédő fitokemikáliák között indolok vannak jelen. Ezek a vegyületek úgy gátolják a rák kialakulását, hogy megnövelik a bélenzimek mennyiségét, s ezek hatástalanítani tudják a karcinogéneket. Egész gyümölcsök fogyasztása nagymértékben csökkenti bizonyos rákok kockázatát. Abban a kísérletben, mely 34000 adventistát vizsgált, azok, akik naponta kétszer fogyasztottak gyümölcsöt, a tüdőrák kifejlődésének a kockázatát feltűnő, 74%-kal csökkentették azokkal összehasonlítva, akik heti két alkalomnál is kevesebbszer ettek gyümölcsöt. A gyomorrák és más rákfélék előfordulása is nagymértékben csökkent. A 34000 vizsgálati alany több mint 90%-a nem dohányzó volt, vagyis mindannyiuknál alacsony volt a tüdőrák kialakulásának esélye kezdetben.
A nem dohányzók ritkán kapnak tüdőrákot. Ez a tanulmány azt mutatja ki, hogy a rák kialakulására való esélyük még jelentősebben csökken, ha étrendjükben bőségesen szerepelnek gyümölcsök. Egy másik, rákvédő tulajdonságai miatt messzemenőkig keresett táplálék, a szója a rákvédő fitokemikáliák valóságos aranybányája. Dr. Mark Messina több mint 30 - szójababbal és a rákkal kapcsolatos - különböző járványtani tanulmány eredményeit összegezte "The Simple soybean and your health" (Az egyszerű szójabab és egészségünk) c. könyvében.

Kimutatja, hogy az eredmények szerint azoknál fordul elő legritkábban rákos daganat, akik a legtöbb szójababot fogyasztják. Ezek a tanulmányok feltételezik, hogy a szója számos szervben (a mell, a vastagbél, a végbél, a tüdő és a gyomor) csökkenti a rákos elfajulás kockázatát. Egy terjedelmes holland tanulmány 120000 férfi és nő vizsgálatát foglalja magába. Az ottani kutatók kapcsolatot találtak egy másik fitokemikáliákban gazdag táplálék, a hagyma és a rák között. Szerintük a hagyma megelőzi a gyomorrákot. Azoknál, akik a legtöbb hagymát ették (egy vagy több hagymát naponta), felére csökkent a gyomorrák esélye azokhoz képest, akik sohasem ettek hagymát.
A fokhagymáról is kimutatták, hogy véd a rák kialakulásától. Egereknél hatékony volt a rák kezelésében. Körülbelül egy deciliter ivóvízben 50 mg fokhagymát adtak hólyagrákos egereknek, és ez a daganatok jelentős zsugorodásához vezetett, miközben 500 mg fokhagyma nemcsak a rákos daganat méretét csökkentette, de a ráktól való halálozási arányt is jelentősen visszaszorította. És mindezt mellékhatások nélkül. A kutatók szerint a fokhagyma talán az egerek immunrendszerét stimulálta, és segítette őket abban, hogy legyőzzék a rákot. E néhány kiválasztott példának nem az az üzenete, hogy szóját, káposztát és hagyma-szendvicset kellene ennünk minden nap. Inkább azért idéztem ezeket a tanulmányokat, hogy illusztráljam, milyen sok tudományos információ jelenik meg a gyümölcsökről, gabonafélékről és zöldségfélékről. Néhány igen izgalmas kísérlet a táplálékokat együttesen, összességükben szemléli. A harvardi dr. Walter Willett tudományos bizonyítékokat gyűjtött össze arra vonatkozóan, hogy a sok gyümölcs- és zöldségfogyasztás lecsökkenti a legtöbb emberi rák kialakulásának kockázatát. Willett úgy látja, hogy mindez alátámasztja azt az elgondolást, mely szerint a mikrotáplálékok (mint pl. a vitaminok, ásványok és más fitokemikáliák) fontos szerepet játszhatnak emberi rákos betegségek megelőzésében.
A gyümölcs- és zöldségfélék fogyasztása valóban összefüggésbe hozható a mell-, vastagbél-, végbél-, tüdő-, gége-, száj-, torok- és májrák alacsony arányával. A Nemzeti Kutatási Tanács (National Research Council) hasonló következtetésekre jutott, mint dr. Willett: meggyőző bizonyíték van arra, hogy a gyümölcs- és zöldségfogyasztás hatékony néhány ráktípus ellen. Más szóval a Tanács minden amerikait arra bátorít, hogy olyan élelmiszereket egyen, melyek rákvédő vegyületeket tartalmaznak, vagy olyan pótlékokat keressen, melyek környezetükből nem emelik ki ezeket a vegyületeket. A gyümölcsökben, gabonamagvakban és növényekben lévő védő fitokemikáliák fontosságának cáfolhatatlan bizonyítékát látva teljes mértékben egyetérthetünk ezzel a megállapítással.

Még ha a nagymértékű életmód-változtatás szükségessége csüggesztően hat is ránk, fel a fejjel! Sok olyan szakácskönyv van, amely természetes táplálékok elkészítéséhez mutat irányt, és ezáltal megkönnyítheti számunkra az átállást. Ezekben a könyvekben rengeteg gyümölcsből, gabonaneműből és zöldségféléből készült ízletes étel receptjei közül válogathatunk. A rost csökkenti a rák kockázatát Egy másik táplálékcsoport, melyet néhányan a fitokemikáliák közé sorolnak, a rostoké. A rost gyűjtőnév a növényi anyagok azon részeit foglalja magába, melyek ellenállnak a normális emberi bélrendszer emésztőnedveinek. Éppen úgy, ahogy sok különböző típusú vitamin van, úgy sok különböző típusú rost is van. Ide tartoznak a cellulózok, hemicellulózok, a lignin, a pektinek, a mézgák, a gyanta, a gumi és a nyákanyagok, valamint az alga-poliszacharidok.

A rost fő növényi forrásai a gyümölcsök, zöldségfélék, a teljes gabonából való gabonaneműek és a hüvelyesek. Gyakorlatilag nincs rost a húsban, tejben, tojásban, sajtban vagy bármilyen más állati termékben. A rostban gazdag étrend egyértelműen csökkenti a vastagbélrák kialakulásának kockázatát. Howe és Benito doktor valamint kollégáik 13 tanulmány eredményeit, következtetéseit elemezték, melyek a rostbevitel vastagbélrákra gyakorolt hatását vizsgálták. Erőteljes adagfüggő összefüggést állapítottak meg, amikor a rostbevitelt vették szemügyre. Nagyon fontos a rostbevitel mértéke: minél több az elfogyasztott rost, annál kisebb a vastagbélrák kockázata. Amikor a kutatók az embereket rostfogyasztásuk mértékének megfelelően öt csoportba osztották, azoknál volt a legmagasabb a vastagbélrák kifejlődésének kockázata, akik a legkevesebb rostot fogyasztották. A következő, már valamivel több, de még mindig kevés rostot fogyasztó csoportnál már 21%-kal kevesebb volt a vastagbélrák esélye, összehasonlítva a legkevesebb rostot fogyasztó csoporttal.
Azoknál, akiknél átlagosnak volt mondható a rostbevitel, 31%-kal volt kevesebb az esély a vastagbélrákra.
Akik valamivel az átlag felett fogyasztottak rostot, azoknál 37%-kal volt kisebb a rákesély; azoknál, akiknél pedig a legtöbb volt a rostbevitel, azoknál majdnem 50%-kal volt kevesebb e gyakori rákféle kialakulásának az esélye az első csoporthoz képest. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy ha az átlagos amerikai polgár pusztán 70%-kal növelné meg rostfogyasztását (tehát az átlagos 18 g/nap mennyiségről 30 g/nap adagra térne), ez 31%-kal lecsökkentené a vastagbélrák országos arányát, és több mint 50000 vastagbélrákos esettel lennénk "szegényebbek" évente. Ebben a fejezetben korábban már vizsgálgattuk a Harvard Egyetem Health Professionals Follow-Up kísérletét. Az ottani kutatók az életmódnak az olyan eltérésekkel való összefüggését vizsgálták, amelyek megelőzik a vastagbélrákot. Ezek az eltérések kolorektális adenomák, a vastag- és végbélben kifejlődő mirigydaganatok.
Az alkohollal való összefüggések megállapítása mellett a harvardi kutatócsoport dokumentálta a kapcsolatot ezek között a mirigydaganatok és a sok telített zsír fogyasztása, valamint a kevés rostbevitel között. Főleg azoknál kettőződött meg az eltérések kialakulásának a kockázata, akiknél magas volt a telítettzsír-bevitel.
Azok a férfiak, akiknél a legkevesebb a rostfogyasztás, majdnem megháromszorozzák a kolorektális adenomák kialakulásának kockázatát azokkal összehasonlítva, akik korlátlanul fogyasztanak rostot. Amikor olyan férfiak csoportját vizsgálták, akik korlátozás nélkül fogyasztottak telített zsiradékot, és csak nagyon kevés rostot vettek magukhoz, felfedezték, hogy közel négyszerese volt esetükben a kockázat azokkal összehasonlítva, akik alacsony telítettzsír- és magas rosttartalmú étrenden éltek. Az étkezési rostnak védelmet nyújtó, jótékony hatása van más rákfajtákra vonatkozóan is. Például a rostban gazdag étrendről kimutatták, hogy több mint 50%-kal csökkenti a mellrákot. Az Amerikai Egészségügyi Alapítvány (American Health Foundation) munkatársa, dr. David Rose szerint a bizonyítékok alapján feltételezhető, hogy a rosttartalmú étrend kedvezően befolyásolja a jellegzetes, magas zsír- és alacsony rosttartalmú étrenddel összefüggő mellrák megnövekedett kockázatát. Bizonyíték van arra is, hogy a rost sokféleképpen munkálkodhat, hogy csökkentse a mellrák kockázatát, ám az elsődleges hatása vagy az ösztrogén aktivitására, vagy anyagcseréjére gyakorolt befolyásában rejlik. A növényi rostokkal összefüggésben a növényi ösztrogének (rosttal kapcsolódó fitoösztrogének) is csökkenthetik a mellrák kockázatát. Bizonyíték van arra is, hogy a rost meggátolhatja a bélben az ösztrogén újrafelszívódását - ezért is csökkenti a mellrák esélyét.

Szelén A szelén a teljes gabonafélékben található nyomelem, amennyiben a gabona Észak- vagy Dél-Dakota szelénben gazdag talaján növekedett. Egy szelénben gazdag étrend (hozzávetőlegesen 200-400 mikrogramm naponta) csökkenti a tüdő-, a vastagbél- és a prosztatarák kockázatát. Egy másik figyelmeztetés a pótlékhasználóknak: a túl sok szelén toxikus, és hajhullást, a köröm elvékonyodását, légzési nehézségeket és más tüneteket okoz. Fenn kell tartani a megfelelő testsúlyt! A túlsúlyt is összefüggésbe hozták a különböző ráktípusok megnövekedett esélyével. A felsorolás tartalmazza a mell-, a vese-, az endometrium- (méhnyálkahártya) és a prosztatarákot. Vizsgáljunk meg a sok tanulmányból néhányat, melyek felfedezték ezt az összefüggést. Dr. Hirayama klasszikus japán tanulmánya megállapította, hogy a sovány nőknél a legalacsonyabb a mellrák aránya . Túlsúlyosnak tekinthető, aki 20%-kal nehezebb a normális testsúly felső határánál, s az a kövér, akinek súlya a túlsúlyosénál is nagyobb.

Figyeljük meg, hogy a kövér nőknél háromszorosára nő a kockázat azokéhoz képest, akik még nem jutottak túl a változás korán, de a kockázat tizenkétszeresére kúszik fel azoknál, akik túl vannak a változáson. Van egy másik módja is annak, hogy szemügyre vegyük azokat a tényezőket, melyek előidézik a mellrákot: azon nők tanulmányozása, akiknél egynél többször fejlődött ki mellrák, ami nem terjedt túl a rák kezdeti stádiumán . Az efféle tanulmányok azért fontosak, mert azonosíthatják a nőknek azt a csoportját, akiknek szervezetében a mellrák kialakulásának kedvező tényezők rejlenek. 1985-ben más japán kutatók azonosítottak egy ilyen, több mint 60 személyből álló csoportot, és összehasonlították azokkal, akiknek csak egyszer volt mellrákja. Erőteljes kapcsolatra találtak a testsúly és a többszörösen ismétlődő mellrák között. A túlsúlyosaknál megháromszorozódott a kockázat: mellrákjuk többször is kiújult, ami azt igazolta, hogy a túlsúlyos állapot valamiképpen hajlamosította őket e rosszindulatú betegség kiújulására. Egy amerikai kutatás eredményét is publikálták a mellrák és a túlsúly kapcsolatáról. Dr. Kumer és munkatársai a Dél-floridai Egyetemen megállapították, hogy a súlygyarapodás a pubertástól a korai felnőtt korig különösen fontos a mellrák kockázatának növekedésében. Azt is megállapították, hogy 5 kg többletsúly egy 30 éves asszony esetében 23%-kal növeli a mellrák kockázatát, miközben 10 kg többletsúly 52%-kal növeli a kockázatot.

Újabban megállapították, hogy a 18 éves kor utáni súlygyarapodás olyan rizikófaktor a mellrák kialakulásában, amely független az alkoholfogyasztástól, hormonok használatától, fizikai aktivitási szintektől, az első terhesség idejétől, az első (menarche) és az utolsó menses (menopauza) idejétől. Nemcsak nőknél függ össze a rák kialakulásának esélye a túlsúllyal. 1985-ben dr. Garfinkel 750000 nő és férfi rákkockázata és a túlsúlyos volta közötti összefüggést vizsgálta. Egy 12 évet átívelő kísérletsorozat nyilvánvalóvá tette, hogy a túlsúlyos embereknél nagyobb a rákos halálozási arány. Figyeljük meg, hogy azoknak a férfiaknak, akik 40% többletsúlyt hordoznak, 33%-kal nagyobb az esélyük, hogy rákban fognak meghalni! Azoknál a nőknél, akik százalékban kifejezve ugyanennyi túlsúlyt hordoznak, 55%-kal nőtt meg a rákhalálozási arány. Férfiaknál ez a kapcsolat statisztikailag igen fontos a vastagbél-, végbél- és prosztatarák esetében. Nőknél pedig nemcsak a mellrák, hanem a méhnyak, a petefészek és az epehólyag rákjának kockázata is megnőtt.

Honnan tudjuk, hogy túlsúlyosak vagyunk? Számos módja van annak, hogy ezt megállapítsuk.
Az egyik régen bevált módszer, ha megnézzük adatainkat például egy olyan testsúlytáblázatban, mint amilyet a Metropolitan életbiztosító-társaság tett közzé. Azonban ezek a táblázatok nem jól működnek olyan emberek esetében, akiknek az átlagosnál lényegesen nagyobb az izomtömegük. Ezzel a mértékkel mérve a legtöbb testépítő például túlsúlyos lenne. Sokkal fontosabb meghatároznunk, hogy van-e zsírfeleslegünk. A testzsír mérésére is számos módszer kínálkozik a víz alatti testsúlyméréstől a bőr összecsípésével való bőrráncmérésig. Az újabb módszerek az infrasugárral vagy a gyenge elektromos árammal szembeni ellenállást használják, hogy megbecsüljék a testzsír százalékos arányát. Egy egyszerű, de mégis értékes módszer a testzsír többletének megbecsülésére, ha a derékbőséget összehasonlítjuk a csípő méretével. Ezt a mérést mi is könnyen el tudjuk végezni magunkon. Vegyünk egy mérőszalagot, és mérjük meg a csípőnk kerületét, majd mérjük meg derékbőségünket!

Nőknél a derékbőségnek 20%-kal kell kisebbnek lennie a csípőméretnél. Például ha a csípőméret 100 cm, a derék 20 cm-rel kevesebb kell legyen, vagyis 80 cm. Ha valamivel nagyobb 80 centinél, túlsúlyosak vagyunk. Férfiaknál a derékbőség 10%-kal kevesebb kellene legyen a csípő méreténél.

Például ha a csípőméret 100 cm, akkor a derék 10 centivel kevesebb kell legyen, vagyis 90 cm. Ha nagyobb, túlsúlyosak vagyunk. Azoknál, akiknek zsírtöbbletük van a derék/csípő mérési módszer szerint, nemcsak nagyobb a rák kialakulásának kockázata, de nagyobb a cukorbetegség, magas vérnyomás, szívkoszorúér-megbetegedés kockázata is. ". Rendszeres étkezés és semmi csipegetés

Az étkezések gyakoriságát a vastagbélrák kockázati tényezőjeként tartják számon. A világ különböző részein számos tanulmány bemutatta, hogy a gyakoribb étkezések a vastagbélrák megnövekedett kockázatához vezetnek.

Dr. La Vecchia és kollégái Milánóban (Itália) publikáltak erről a témáról. Csoportjuk megállapította, hogy a vastagbél- és a végbélrák kockázata szinte megduplázódik a gyakoribb evéssel. Napi négy étkezés majdnem megkétszerezi a vastagbél- és végbélrák kockázatát a napi két étkezéssel összehasonlítva. Ezeket a feltűnő eredményeket, melyeket a milánói kutatók fedeztek fel, nem lehetett az étkezési vagy életmódbeli tényezők változatosságával, sokrétűségével magyarázni. Az eredmények jelezték, hogy valóban az étkezések gyakorisága volt az a tényező, ami hozzájárult a megnövekedett kockázathoz. Az eredmények egybeesnek azzal a tanáccsal, amit Ellen White adott évekkel ezelőtt: "Meg kell mutatni, hogy napi két étkezés sokkal egészségesebb, mint háromszor enni." A továbbiakban így írt: "A legtöbb ember jobb egészségnek örvend, ha naponta csak kétszer és nem háromszor eszik. Egyesek talán kívánnak valamit vacsorakor is enni, de ez az étkezés legyen igen könnyű."
Az ebben a könyvben képviselt orvosi kutatások megegyeznek ezzel. Reggel bőségesen meg kell reggeliznünk.

Ez a megfelelő időpont arra, hogy gyümölcsöket és magvakat együnk, kevés mogyoró- és diófélével.
Ezeknek az ételeknek gazdag a vitamin- és ásványianyag-, valamint a rosttartalma, és nincs bennük koleszterin.
A második étkezés lehet délben vagy kora délután. Ez talán lehetetlen étkezési stílusnak tűnhet sokak számára, és esetleg a munkabeosztásuk sem engedi meg. Ha azonban van lehetőségünk arra, hogy véghezvigyük étkezésünkben ezt a változtatást, meglátjuk, hogy a legtöbben nemcsak alkalmazkodnak hozzá, de virulnak is egy ilyen étrenden. Ha este mégis eszünk valamit, kizárólag könnyű ételt fogyasszunk, például gyümölcsöt.

Minél nehezebb az esti étkezés, annál nagyobb a súlygyarapodás esélye. Testgyakorlás - immunrendszerünk barátja
A testgyakorlás és az egészséges immunrendszer kéz a kézben járnak. A rák általi halálozási arány lényegesen alacsonyabb a rendszeres testgyakorlást végzőknél. A Harvard Alumni vizsgálata megállapította, hogy azoknál, akik 500 vagy még ennél is kevesebb kalóriát égetnek el hetente testgyakorlással, 35%-kal több a rák okozta halálozás, mint azoknál, akik több mint 2000 kalóriát használnak fel hetente erre a célra. Minden halálos betegség - a szívbetegséget is beleértve - több mint 60%-kal megnőtt a kevés testgyakorlást végzőknél. Több mint 17000 30-79 éves férfit osztályoztak a fizikai aktivitásuk szintje szerint két különböző alkalommal egy 25 éves időszak alatt. Azoknál, akik igen aktívak voltak (2500 kalóriát vagy ennél többet égettek el hetente testgyakorlással) 38-61%-kal kevesebb volt a tüdőrák, mint azoknál, akik nem voltak tevékenyek (csak 1000 vagy ennél is kevesebb kalóriát égettek el hetente testgyakorlással). A súlyosabb, de igen tevékeny személyek 44-81%-kal csökkentették esélyüket a vastagbélrákra, vagyis inaktív társaiknál a vastagbélrák kialakulásának esélye ötszörösére emelkedett. Más tanulmányok is feltételezik, hogy a fizikai inaktivitás megnöveli a vastagbélrák kockázatát.

Megint más tanulmányok a fizikai tevékenységet az egyéb rákfajtákkal szembeni védelemmel hozták összefüggésbe. A dallasi Cooper Klinika kutatói megállapították, hogy akik mérsékelten végeznek testgyakorlást, azoknál a prosztatarák kockázata háromnegyede inaktív társaik kockázatának. A sok testgyakorlást végző csoport járt a legjobban: náluk csupán mintegy 30%-os volt a kockázat azokéhoz képest, akik csak csekély vagy semmilyen rendszeres testgyakorlást nem végeznek. A testgyakorlás védelmi hatásai a nőkre is kiterjednek.

Egy új keletű tanulmány megállapította, hogy azok a nők, akik átlagosan heti négyórányi testgyakorlást végeznek, a termékenység évei során közel 60%-kal csökkentik a mellrák kialakulásának kockázatát. Még a csupán heti 1-3 órányi testgyakorlást végzők is 30%-kal csökkentik ezt a kockázatot, a testgyakorlást nem végzőkkel összehasonlítva. Miért csökkenti a testgyakorlás a rák kockázatát?

A lehetséges okok közül sok az immunrendszerre gyakorolt hatással hozható összefüggésbe: például a kimerítő, hosszan tartó testgyakorlás serkenti a fehérvérsejteket, hogy szabadítsanak fel egy interleukin-1-nek nevezett vegyületet. Bármelyik élénk testgyakorlástól ugyanezt a hatást várhatjuk, legyen az aktív kertészkedés, eleven, sietős gyaloglás vagy többtucatnyi egyéb tevékenység. Ez azért jó hír, mert az interleukin-1 önmaga is természetes kemoterápiás hatótényező. Ezen túl az interleukin-1 serkenti az interleukin-2 termelését, ami ugyancsak az immunrendszert segíti. Ezek a mi fehérvérsejtjeinkből származó vegyületek az egész immunrendszer szabályozói. Az eleven, élénk testgyakorlás más módon is segíti az immunrendszert: megkétszerezi a vérplazma interferonszintjét. Az interferon egy másik kemoterápiás hatótényező, amely egyes rákfélék ellen, például a hajas sejtes leukémia ellen hat. Ez az anyag harcol a krónikus, vírus-eredetű fertőzések, például a hepatitis B és a hepatitis C ellen is. A testgyakorlás megnöveli más létfontosságú immunanyagok, a természetes ölősejtek számát is. A természetes gyilkos sejtek bizonyos fehérvérsejtek, melyeknek természetes hajlamuk van arra, hogy felkutassák az abnormális sejteket, és elpusztítsák őket. A szervezet rák elleni védekezésében különösen fontosak. Végül a vér limfocitái, a fehérvérsejtek egy tágan értelmezett csoportja, melyek egészen kiemelkedő módon tevékenykednek magán az immunrendszeren belül, ugyancsak felszaporodnak a testgyakorlás hatására.
A testgyakorlásnak megvan az a képessége, hogy szabályozza a hormonmechanizmusokat. Ez mindkét nemnél, minden korcsoportban igen fontos lehet, de különösen áldásos a rendszeres testmozgás a fiatal nők számára. Mindannyian jól tudjuk, hogy a testgyakorlásból eredő hormonális változások olyan erőteljesek lehetnek, hogy a menstruációs ciklusok is megszűnhetnek. Noha senki nem tudja igazán, mennyi testgyakorlás az optimális a rák megelőzése szempontjából, a legtöbb szakértő egyetért abban, hogy az egyik legfontosabb a következetesség.

A testgyakorlásnak valóban a napi megszokott program részének kell lennie, ha igazán komolyan akarjuk venni a rák megelőzését. Mérsékelt napozás A média arra figyelmeztet, hogy a napfény rákot kiváltó tényező, mint ahogy túlzott mértékben az is, ahogy a fejezetben már korábban említettük. A napfény hiánya viszont növeli a mell-, a vastagbél-, a prosztatarák kialakulásának kockázatát talán a D3-vitamin és származékai csekélyebb jelenlétének köszönhetően. E felfedezés publikálói arra a következtetésre jutottak, hogy a mérsékelt napozást nem volna szabad széles körben kárhoztatni. A napozás ténylegesen segíthet megelőzni a vastagbélrákot. A Washingtoni Egyetem kutatói tanulmányozták a rák előfordulási arányait az Egyesült Államok kilenc államában. A déli államokból származó férfiaknál sokkal kevesebb a vastagbélrák, mint az északiakban élőknél. Míg a Michiganban, Connecticutban és Washingtonban élő férfiaknál a vastagbélrák aránya 50-80%-kal magasabb, mint az új-mexikóiaknál, addig a nőknél - úgy tűnik - az eltérés nem ilyen jelentős, bár a különbség itt is kimutatható. Annak, hogy a déli államokban a vastagbélrák kockázata alacsonyabb, az egyik magyarázata az, hogy itt az emberek jobban ki vannak téve a napsugárzásnak, ami a D-vitamin szintjének növekedésével párosul. A D-vitamin képes elnyomni, visszaszorítani a rákos sejtek növekedését. A stressz és az immunrendszer Ahhoz, hogy optimális működésre sarkalljuk immunrendszerünket, szükség van arra is, hogy visszaszorítsuk a stresszhelyzeteket. Különböző tanulmányok szerint azoknak az embereknek, akik nem birkóznak meg életükben a stresszt kiváltó tényezőkkel, sokkal nagyobb esélyük van arra, hogy rákosak legyenek vagy életet fenyegető fertőzést kapjanak.
Számos vizsgálatot folytattak le olyan emberek segítségével, akiknek életveszélyes rákjuk volt. A rákbetegség specifikus biológiai lefolyására és a túlélésre leginkább két tényező hat: a szociális támasz (mint amilyet egy szerető hitves nyújt) és a hit dimenziója (mint például az imádság). Ezek viszonylag állandó, következetes összetevői a rákot hosszú idővel túlélők életének. A rákot megelőző hatótényezők összefoglalása E fejezet 2. szakaszában számos olyan tevékenységet tekintettünk át, amellyel drámai módon csökkenthetjük a rák kockázatát.
Ezeket most gyakorlati szempontból vizsgáljuk. Nem bonyolultak, minden további kiadás, költség nélkül beépíthetőek életünkbe. . Ahogy már láttuk, megállapították, hogy az antioxidánsoknak, a szelénnek, az A-, C- és E-vitaminnak és számos fitokemikáliának van különleges, rákot megelőző tulajdonsága. Dióhéjban a ráktól védő életmódról Az e fejezetben található információk lehetővé teszik, hogy felvázoljunk egy személyre szabott rákvédő életmódot. Az ilyen életmód kerüli a karcinogéneket. Ebben a fejezetben már láttuk, hogy a legveszélyesebb és legmindennaposabb karcinogén a dohány A dohányosoknak meg kell szabadulniuk a dohánytól, folyamatosan erőfeszítéseket kell tenni, hogy füstmentes, dohányzásmentes társadalom jöjjön létre, és gyökerestül kiirtsuk a passzív dohányzás füstjét is. Az alkoholra vonatkozóan is együtt állnak az adatok.

Meg kell állítanunk az alkoholfogyasztást. Még a mérsékelt ivás is növeli a rák esélyeit. Az amerikai lakosság 56%-a fogyaszt alkoholtartalmú italokat, és ez nem jelentéktelen dolog. Ha az alkohol karcinogén hatására gondolunk és arra, hogy mit művel velünk (balesetek, gyilkosságok és öngyilkosságok), el kell határoznunk, hogy ezután tartózkodunk tőle, és erre kell bátorítunk másokat is - ez az egyetlen választási lehetőség, amit a józan ész diktál.

Ha igazán minimumra akarjuk csökkenteni a rák esélyét, azokat az ételeket kell választanunk, melyek javunkat szolgálják, és ki kell küszöbölnünk azokat az ételeket, melyek ellenünk dolgoznak, ahogy sok, ebben a fejezetben idézett tanulmány bemutatta. Láttuk, hogy azokban a társadalmakban a legmagasabb a rák előfordulási aránya, amelyekben húst, magas zsírtartalmú tejtermékeket és a bennük található telített zsírokat fogyasztanak rendszeresen. Csak a tipikus amerikai állati termékeken alapuló étrendről a növényi alapú étrendre való átállással érjük el azokat az eredményeket, melyeket szeretnénk, ahogy Kínában és a világ sok más országában, ahol a legalacsonyabb a rákkockázat aránya. A gyümölcsök, gabonafélék és zöldségfélék bőséges fogyasztása mérsékelt olajosmag-fogyasztással kiegészítve a legegészségesebb étrendet kínálja nekünk a világon. Az emberi történelemben ez volt az első feljegyzett étrend, és ma is ez a legjobb, amiről tudunk. Nem csupán kiküszöböl egy seregnyi rákot okozó anyagot, de az ideális testsúly fenntartása szempontjából is a legjobb. Ez az étrend az A-, C- és E-vitamin és egyéb, igen fontos védelmi jellegű fitokemikáliák, valamint rost felhasználásával felpezsdíti az immunrendszert. Rendszeres, szabad levegőn végzett testgyakorlással párosítva ezt az étrendet tovább élénkítjük, erősítjük az immunrendszert. A programot kibővítve megfelelő stresszkontrollal, mértéktartó napozással, súlykontrollal és a nassolások elhagyásával, az étkezések gyakoriságának csökkentésével maximalizálhatjuk a megelőző hatást.

Ha változtatni szeretnénk, ne késlekedjünk, azonnal cselekedjünk! Mindannyian képesek vagyunk jó irányba változtatni viselkedésünkön, főleg akkor, ha tudjuk, hogy milyen pozitív hatások származhatnak belőle. A tét: élet vagy halál, az én életem, az önök élete, gyermekeink és szeretteink élete. Az üzenet világos, és cselekvésre szólít. Mikor, ha nem most van itt a cselekvés ideje? Egy katasztrófával fenyegető betegség megelőzésének leghatékonyabb, mindmáig titokban tartott módja Gondoljuk el, mi történne, ha holnap, miután dollármilliárdokat költöttek a rák kezelésének kutatására, végre felfedeznének egy csodás rákgyógyszert. Ez nem is olyan lehetetlen: az összes rákos megbetegedés 90%-át teljesen meggyógyítaná. Nem kétséges, hogy ez a szer címoldalakra kerülne, a kifejlesztő cég magas áron dobná piacra. Mindezek után gondoljuk csak el, hogy az összes sebészeti beavatkozásra, sugárterápiára és kemoterápiás kórházi kezelésre költött pénz felszabadulna. Nem kétséges, hogy lennének mellékhatásai, ahogy minden szernek vannak. De ki törődik a mellékhatásokkal, amikor valakinek rákja van, és a kúra csak egy pirula! A szer kifejlesztői valószínűleg Nobel-díjat kapnának munkájukért. Nem lenne meglepő, ha az Egyesült Államok elnöke a gyógyszer kifejlesztőit különleges fogadásra hívná a Fehér Házba. Igazán minden ok meglenne az örvendezésre. A felhajtás, ováció, a nemzeti hírnév és a kutatók megbecsülése óriási lenne.

De álljunk meg egy pillanatra! Semmi jele annak, hogy valami efféle szer feltűnne a láthatáron. A kérdés az, hogy a megelőzés vagy a kezelés a fontosabb? Ismerjük a régi mondást: "Egy gramm megelőzés értékesebb, mint egy kiló kezelés." De valóban úgy élünk, mint ha hinnénk ezt? Még ha a képzeletbeli rákkúratablettát valóságosan ki is fejlesztenék, inkább gondoljuk át az összes problémát, ami rákot okoz: az összes gyógykezelésre fordított pénzt, a számlákat, a munkából való kiesés idejét, a családi feszültséget, nem is említve a betegség okozta fájdalmat és szenvedést. Még ha lenne is egy minden egyes rákos esetet meggyógyító kúra, a megelőzés akkor is olcsóbb, sokkal kívánatosabb és kellemesebb lenne.

De egy olyan korban, amikor az összes, e megfoghatatlan rákgyógyszer reményében elköltött dollármilliárd ellenére sem vagyunk semmivel sem közelebb egy varázslatos rákkúrához mennyivel fontosabb a rák megelőzése! Talán bizonyos értelemben már fel is fedezték a mágikus ráktablettát, hiszen a kutatás nyilvánvalóvá tette, hogy mostanra eljutottunk egy 90%-os hatékonyságú gyógykezelés, egy átfogó, alapos rákmegelőző életmód felfedezéséhez. Nem voltak címoldalak, felhajtás, elnöki meghívások, sem Nobel-díj. Valójában csak kevesen ismerik ezt a hatékony életmódot. Sok olyan ember van, aki ismeri az e fejezetben leírt program különböző aspektusait.

Sokan vannak tudatában, hogy fontos felhagyni a dohányzással, hogy lényeges dolog a testgyakorlás, hogy több gyümölcsöt és zöldségfélét kellene fogyasztanunk. A nagyközönség mégsem tud semmit e bámulatos eredményekkel kecsegtető csomagtervről. Sajnos ez az egészségügyi szakemberekre is érvényes. Ámbár a legtöbben tudnak az ebben a fejezetben taglalt néhány elemről, csak kevesen ismerik az átfogó életmódváltoztatás rákmegelőző hatóerejét. Az ismeretnek ez a hiánya még feltűnőbb az "információ korában", amelyben élünk. A hírközlő eszközök segítségével világgá kellene kürtölnünk a fentiekben taglalt életmód hatékonyságát. Szemléletesen és hatékonyan kellene képviselni minden televízió- és rádiócsatornán, minden újságban, magazinban és számítógépes hírszolgálatban. Ez az életmód egy hathatós kormányzati nevelési program része kellene hogy legyen.
Ha az amerikai köznép felvállalná ezt az új életutat, amiért síkra szálltunk, e második vezető halálozási ok nemsokára jelentősen visszaszorulna. A fájdalom, a szenvedés, a tevékeny munka elvesztése, a családi szívfájdalom, az orvosi és kórházi vizsgálatok, nem is említve az emberekkel összefüggő költségeket - mind csökkenne. De a többség, a média, a kutatók, egészségnevelők és elnökök halálos csendben vannak egy, a rák megelőzését szolgáló átfogó életmódprogram támogatásával kapcsolatban - csakúgy, mint a társadalom zöme. Úgy hirdetnek háborút a rák ellen, hogy megfoghatatlan kezelésekre összpontosítják az energiát, és nem veszik figyelembe a megelőző megközelítési módokat, amikor egy átfogó, alapos megelőző életmód már szinte a kezünkben van.

Egyszerűen tudatlanság ez? Vagy lehet, hogy sok vezető, tudós és médiaszóvivő nem hajlandó az életstílusán változtatni (amíg egészségesnek érzi magát) és így kényelmetlen lenne felszólítani a társadalmat, hogy változtasson az életmódján? Attól is félhetnek, hogy elutasításban lesz részük az erős kereskedelmi érdekek miatt, ha támogatják az optimális rákmegelőző életstílust. Ennek a fejezetnek az üzenete valószínűleg nem lesz népszerű a dohány-, a szesz-, a hús- és a tejipar képviselői számára. Őszintén szólva nem ismerem az összes akadályt, de azt tudom, hogy most van itt az ideje annak, hogy ne csak beszéljünk erről az életstílusról. Eljött az ideje, hogy mindannyian élő példái legyünk egy ilyen életvitel hatalmának, hogy győzzünk Amerika második rettegett gyilkosa felett.

Készült a Neil Nedley, M.D. Proof Positive c. könyv fordításával Copyright Š 1998 by Neil Nedley, M.D. Translation copyright Š Shelley Holding Kft.

Dr Neil Nedley főállású praktizáló belgyógyász. Szakterülete a szívgyógyászat, a gyomor- és bélgyógyászat, a válságkezelés és a megelőző orvoslás. Főiskolai tanulmányait az Andrews Egyetemen végezte biokémia szakon. Az orvosi egyetemet 1986-ban végezte el kiváló eredménnyel a Loma Linda Egyetemen, Kaliforniában. Belgyógyász szakorvosi tanulmányait az ohióbeli Wright Egyetemen folytatta 1989-ben, és még ugyanebben az évben megkapta a szakorvosi képesítést. Tagja az Amerikai Orvostársaságnak, az Amerikai Orvoskollégiumnak, valamint az Alpha-Omega-Alpha Honor Orvosi Társaságnak és számos más egészségügyi és orvosi testületnek. 1989-ben költözött az oklahomai Ardmore-ba kihasználva a lehetőséget, hogy az azonnali belgyógyászati beavatkozást igénylő orvoslás területén folytathat szakmai gyakorlatot különös tekintettel a válságkezelő és életmentő eljárásokra, valamint az ardmore-i Health Institute-tal való közös munka miatt. Ez utóbbi intézmény az amerikai Életmódközponttal működik együtt a megelőző orvoslás területén. Dr. Nedley orvos igazgatóként teljesített szolgálatot az ardmore-i Health Institute-nál és a vele együttműködő életmódközpontban 1996-ban . A Mercy Memorial Kórház belgyógyászatán dolgozott mint főorvos, és a belgyógyászat vezetője volt. Jelenleg a Mercy Memorial Egészségügyi Központ igazgatótanácsának tagja. Ez egy regionális gyógyászati központ Dél-Oklahomában. Ő az elnöke az Egészségügyi Nevelési és Orvosi Könyvtár bizottságának. Dr. Nedley igen sok előadást tartott az Egyesült Államokban, Kanadában, Európában és Oroszországban a táplálkozásról, az életmódról és az egészségről. Jó néhány táplálkozással foglalkozó és főzőtanfolyamot tartott (feleségével, Ericával), stressz-szemináriumokat, valamint dohányzásról leszoktató programokat vezetett. <